VISSZAFELÉ-ELŐRE
Rendületlenül haladok előre önnön kreálta mesterséges világom időszférájában. Letűnt múltak újraidézése és az elmúlt szép emlékek rabulejtései, holtak el-nem-engedései ezek. Korhű zenékkel elegyitve, az illúzió tökéletes!
Egy rég elveszett kapu előtt állva várom , hogy átlépve küszöbét behatolhassak saját "volt"-om mélyébe. Előre mozgok visszafelé - elérve saját limitemet, láthatatlan puha fal lök vissza gumimód önként választott szférámba.
Áthatolni rajta halálos !
Nem késztet SEMMI hogy belépjek a jelenbe. Nem vár ott senki s a táj ismeretlen.
Újra-és újra visszajátszott emlékek és emlékfoszlányok közt szálldosok ide-s tova, újat hozok létre a poros romok épitőanyagaiból.
A régmúlt fürdővize finom, meghitt s meleg. a jelen és a valóság hideg és dermesztő! A jövő egy halálos csapda mely baljós kanyarutakra vezet.
Az erdő sűrűjében a nagy gonosz farkas vár...
Inkább lépek hátrafelé- előre., magam után vonszolva mindazt, mi valaha kedves és inspiráló volt. Apró darabkák a gyerekkoromból., kamaszkorom morzsái, jó életkorszakok izmusai és atmoszférái.
Eme burkot magamra öltve járok-s kelek a számomra nem létező mában.
Belesüllyedek s elmerülök a pókhálós de örökké csillogó múlt biztonságot nyújtó lényegébe s körbtáncolom a világot iróasztalomnál- karonöltve távolbaszakadt holtak hálószerű kisérteteivel!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-CSAK ÚGY JÖTT (RETTEGÉS & ISZONYAT-egy villanyszámla margójára)-
Hideg RETTEGÉS és ISZONYAT.Lassan s sikosan kúszol fel mellkasomon át a torkomba., s vissza. Átveszed az Uralmat testem ,de leginkább remegő lelkem fölött s kitöltesz minden szabad helyet!
Semmi mást nem engedsz be, kiszoritod alapvető ösztöneimet is.
Mint hideg folyékony vas, elöntöd énem legtitkosabb zúgait és megszüntetsz önmagam lenni. Átformálsz , kizsigerlsz, megsemmisitesz.
NINCS helye szeretetnek, sem együttérzésnek, sem könyörületnek.
Elszoritod lelkem vénáját mig az el nem hal , s megfojtod némává csitult torkomat,- megbénitod nyelvemet.
HIÁBA védekezem, előled NINCS búvohely., nincs meghitt, édes rejtek! Utolérsz .bárhogy futok, letaglózol, bárhogy is menekülök.
Nem számitok néked, likvidálsz, megmérgezed bensőmet mint viziszonyos kutyát ki nem önmaga már., élve ásol el s oltod belém mérgező lényed tartalmát, mig ki nem törölsz a világ nagykönyvéből, s el nem törlöd utolsó irmagvam is a föld szinéről....
-VÉRES VERSIKE-
Édes kicsi Sally
Véres ruhácskába'
Nemrég ébredt csak fel
Ezér' kissé kába...
Vér van a ruháján
Vértől ragad minden!
Vér az emeleten
és az alsó szinten.
Ott van 3 hulla
-mintha aludnának...!
De tekintetük üres
Már semmire sem várnak!
Sallybaba álmos
Nehéz volt munkája
És odakünn,az utcán Sok áldozat vár rája!
PSZICHÓ-BABY
Táncoltam a halállal - a halál hívott tangóra!
Szellemeknek énekét rögzítettem magnóra.
Kövess engem kedvesem árnyországnak mélyére!
Arcképedet hívd elő sötétségnek fényére.
Vért isznak a vámpírok, suhognak a szárnyaik…
Elvetemült boszorkák s vérfagyasztó vágyaik.
Csalogató koporsó - fényes,vörös hűs selyem!
lezárul a sorompó s elkerül a kegyelem.
Pszichó-papa szinre lép - s felpezsdíti véredet ,
Tested, mint egy Bacon-kép, zuhany-mosta végzeted!
Retinádba belesült gyilkosodnak arcképe.
Képzeletbe menekült tetteseknek fényképe.
Ködbe veszett röntgenkép- elillanó gondolat.
Lélekkutyák hada lép, s elűzi a gondodat!
Béla a rémfilmekből előlép - és elédáll.
Vasárnapi hirekből a tragédia messze száll.
Új lények a tengerből jelzik titkos létüket.
Mesélnek egy fegyverről -de sosem látod fényüket.
UTÓIRAT(Lackónak)
Azt akarom KISÉRTS!
Azt akarom,ZAKLASS!... .. .
Azt akarom ADJ JELET!
S hogy soha ne hallgass!
Tiéd lett az ÖRÖK LÉT
Művészek királya
Sirodra egy lepke száll...
S szárny-port hullat rája!
Festéket sir 2 szemem
Ecsettel felhordom
Vigyenek el angyalok
S többé nem lesz gondom.
Mellettem a túlvilág
zsibong,de nem hallom!
Ajkam tapad fotódra
Mig szerelmem megvallom...
Nem is volt ez "szerelem"
Mert ez TÖBB volt annál!
Lelki ikertesóm
Egyedül TE VOLTÁL!!!!
MI AZ ÉLŐK...
Mi-az élők.,
Ők-a holtak.
Ők is egyszer köztünk voltak...
Teliholdkor táncot járnak
A túlvilágon REÁNK várnak!!!
KREUZBERG UNDERGROUND
Futó léptek zaja egy szűk sikátorban, pontban éjfélkor. Felboruló papundekli-dobozok és kukák, párosodás közben megzavart patkányok sikolya a tűzlépcsők alatt. Halál szele fú a vasablakok dögszagú, mindent elnyelő feketesége mögül.
Les e valaki? Vagy csupán saját leliismeretem hajszol?!
Hosszú feketekabátos férfi tűnik fel a távolban.- alakja olykor semmivé foszlik , mint mikor megpróbálunk behozni egy nem jól beállitott TV adót de nem tökéletes a kapcsolat. El-el tűnik majd felbukkanik újra. Kabátját megfújja a szél s mikor széleit fellebenti, láthatod hogy nincs alatta semmi: nincsen benne test- szellemalak csupán!
Ő sosem volt, sose lesz- s most sincs...
A kéjgyilkos már elindult.Zsebében a kése. Sokezer ribanc rászáradó vére szennyezi. De mikor előveszi, mégis ezüstösen ragyog a sápadt telihold fénye alatt.,-minden ölés után gondosan megtisztogatja...szeretettel simogatja a pengét, mintha csak szerelme, gyermeke volna!
Kintól vonagló kurvák sikolya,- mind megannyi édes dallam füleinek!
PSSSZT!-vadászatra indul. Lépjünk tovább, ne zavarjuk e nemes ragadozót zsákmánya elejtése közben...
A műterem ablaka nyitva . A festőművész fáradtan dobja ecsetét a higitóba. Egész éjjel festett.
Leheveredik a festékfoltos kanapéra s elszenderedik. Képeiről a figurák kisurrannak a nyitott ablakon s birtokba veszik a várost...
Fáradt vagyok én is. A zakatoló zene rejtett ritmusai bőr alá hatolnak. Mint férfi himtagja a nőébe.Fwketével keretezett szemek- tágra nyitva nézik, hogyan tör be a hajnal Berlinbe. Elindul az élet ,miközben a földalatti világ kapui lassan s nyikorogva becsukódnak.
A következő éjig!
Jó reggel,Kreuzberg!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
INTRAVÉNÁSAN ADAGOLT REJTÉLY
Intravénásan adagolom magamnak a sötét és nyomasztó rejtélyt! Ez az egyetlen jelenleg, mi gyógyirt jelent lecsupaszitott lelkemnek s von jótékony védőpajzsot köré (m).
Homályba veszett korridorok végtelen folyosói, titkos átjárók az áthatolhatatlannak tűnő falakon....tükörvilág melyben elveszett lelkek estek csapdába mint pók hálójába a szerencsétlenül járt éjjeli lepke...molyemberek lépnek elő a koromsötét sarkak védő rejtekéből, s rádhull szárnyukról a himpor amint sűrű csapkodások közepette elrepülnek...hófehér arcaikon nincsenek vonások, fehér viaszbábúkhoz hasonlatosak csupán. Ajkuk helyén vékony nyilás ,hangjuk néma sikoly.
Időtlen kisértetek a kisértetjárta üres térben....fátyolköd száll alá s beteriti lépteid zaját, letűnt idők elmúlt vétkei üldöznek ,gerendákon holtakat lenget a szél de ők is illúziók csupán...
Lelkek türemkednek a fény felé , mely vesztük s menedékük egyben. Evilág törvényei megszűnnek létezni ,a köd beborit mindent . A köd-ködmönös éjherceg is itt van valahol, láncot csörgetve bolyong eme elveszett falak között ő is...Lackó...a démonangyal ,halhatatlan. Egymást űzzük a zölddohos falak között....
Szem nélküli fekete macskák suhannak tova bársony talpaikon a hajnalpir közeledte felé. Zibanitum, a kalapácsos kutya vonitja az átkos teliholdat valahol a varázsló kertje mélyén. Vért könnyeznek a bűnös szűzek, Béla Lugosi sem halott csupán sápadt. Visszaszáll koporsójába ahol nyugodtan pihenhet.
Ne menj ki a kertbe, ha belépsz sosem találsz vissza. A kert sötét, s a lelkedet akarja. Önkéntes áldozatként követed torkodban dobbanó szived hivó hangját, s futsz eltökélten a VÉG felé.
Újabb csigalépcső a csuklócsont-toronyba. Egyre szűkülő falak amint rohanok, egyre feljebb....elveszett álmaimat űzvén rivaldafény-tündérek mohó kezei kapnak utánam. Áhitom a vészt, a vészjóslót s a nyomasztó titkot mely elől nincs menekvés. Az elmúlás kapui immár kitárultak: lépj be, ki idetévelyedtél!.
.
Egy újabb este miből nincs többé kiút. De nem is akarom....Zuhanásba kezdek a rejtett barlang-tenger felé ahol a csonthajó már vár.
Tovasiklom az éjsötét vizen .A révész már megkapta jussát. Kárhozott lelkem végre révbe ér...s nem vágyom ébredésre!,
Lackónak ,férjemnek irtam....régebben miután meghalt!
Elegem van belőled
Menekülök előled!
MIKOR hallok felőled?
Nem mozdulnék mellőled!
Itthagytál hát,egyedül
Kis világom összedűl...
Most ÉN vagyok,ki menekül
Sötétség mellemre ül!
Futnék én,de nincs erő
Túl sok a szarkeverő
Sehol sincs egy heverő
S az EGÉSZ világ LEVERŐ!
Azt mondtad hogy ütközünk
Inkább falba ütközünk!
Egyfolytában küszködünk
Az egészhez semmi közünk.
Bunkó,gonosz emberek
Egytől-egyig seggfejek!
Kiöntenek a tengerek
S porba hullnak sok fejek.
Nem kimélek senkit én
Legyen az ifjú- vagy vén:
hulljon rájuk sav és kén
S légyen testük forró szén!
Lackó-szellem,MERRE jársz?
Túlvilágon reám vársz?
Vagy tán itt,mellettem állsz?
S egyenest lelkembe látsz!
SZEGECSELT ANGYAL
----------------------------------------------------------------------
"Démonok a családom,a halál az apám..Sirhalom az ágyam és köd a köntösöm.
Hideg,hideg sir…fekete koporsó…vörös selyem …vámpirdenevérek szivják,óh,vérem.
Dohos csókjaikkal álmot lehelve rám…férgek eszik bomló húsom ,élve eltemetve…élve eltemetve!
HALÁL,HALÁL,…légy ÓH kegyes,s vigyél ’el!!!
Átszellemülve kél ki Lackó a sirból.Arca immár hófehér…halhatatlan garabonciás a bársonyfekete éjben.Beteg lázálmaim hidegkezű hercege…
Örökre enyém lett-s örökre én övé!
Fennakadt szemekkel követem a nekrofil paranoid party néma résztvevőit…lefelé a lépcsőn.,egyenest a pokolba!Belépő: egy bomló zöld tetem oldalbarúgása…nyirkos kripták mélyén kicsap az édes hullaszag,s arcpir sem kell már…vámpirrá lettél,édes,örökké bolyongva…nyugtot nem lelsz,nyugtod nem lesz…mert én MINDÉG megidézlek…jöjj hát s tégy magadévá.
Holt csecsemők sirása,megfélemlitett démonok vinnyogása ,lélekkutyák csaholása a kietlen ezüst telihold alatt…ők voltak csak tanúi rettenetes tettednek,halálos Rómeóm,s konokul lezárt ajkaid mögül vékony vércsik csordult alá…édes étek vérrel táplálkozóknak!Lenyaltam volna de nem voltam …ott.
Dimenziót cseréltél,tested nehéz de lelked súlytalan…
Piros-fehér-kék volt a zászló.Anglia büszke hőse…perverz punkangyalok kibontják szegecses szárnyaikat s nyakukat törve zuhannak alá a semmibe,-hogy odalent metamorfózison átesve,újból a magasba törjenek…szegecselt angyal…szegecselt angyal…imáim hozzád szólnak!Takaritsd el e világ mocskát s adj utat a fénynek!"
(Irtam röviddel Lackó halála után. A "bomló zöld tetem oldalba-rúgása"mint "belépő a pokolba" Lackó egy álmára utal:ő mesélt nekem erről régebben.)
---------------------------------------------------------------------------
Song for the suicide
(IRTA:az Isteni Zoé.Vagyis ÉN, Szilágyi Lackónak -R.I.P.-.)
Álmodtál e szépeket…
Ott,-a kötél végén?
Bántad e hogy táncoltál
lent,-a halál szélén?
Milyen volt A pillanat
Amikor ugrottál?
Lepergett-e életed
Mikor ott fent lógtál?
Milyen volt a fulladás:
Élvezetes?Kinos?
Eljött é a megnyugvás
Vagy megbántad-é?Mond,!:-NOS?
S mond meg nékem:mit tegyek…
Várjak e vagy menjek?
Tűrjem még e fájdalmat
Vagy vessek véget ennek?
Odaát majd „ütközünk”
-Honeymoon for ever!
Semmi sem választhat el,
Never baby,-NEVER!!!!!
