Jéghideg tested melegétől óvva
Vigyázó örök-álmod egy utolsó szóra!
Utolsó szóm jogán had mondjam meg néked
Melletted leülnöm még igy is jólesett
Simitva hajszálad ezüst csillogását
Szempillád pajkos kisfiús vonalát
Megfogtam kő-kezed mit idő nyűtte vala
Rémséges mélységek mélyről elő törtek...
.
*****************************************************************ISMERED?
ISMERED azt az érzést, amikor mész az utcán s úgy érzed, itt se vagy.....mintha üvegfal lenne közted s az emberek között.
Hatalmas bánat veti szét mellkasod ,mint egy óriási lelki stroke, -szólnál, de nincs kihez , egy szál magány vagy, senkid ki meghallgatna, -néma könnyeket sirsz de senki sem lát beléd, kapaszkodnál de nincs kibe......
A boltban bent, úgy érzed, BÁRKI IDEGENHEZ odamennél s elsirnád benső bánatodat!A kasszánál előtted fizető Mormont messiásnak látod, legszivesebben odamennél s INNÁD magadba szavait, minden idegen tekintetében megváltást keresel meg , együttérzést, keresed a szemkontaktust, vágysz valami MELEGSÉGRE, mint kisgyermek az anyja ölére....
MÉSZ, MÉSZ, az arcodba csapódó széllel szemben, lépteid lassúak, kimértek, olyan vagy mint holmi odavetitett jelenség. olyan , mintha a világ kihalt volna s csak TE lennél az egyetlen túlélő egy atomháború utáni világ első hajnalán...kietlen, sivár, széllel bélelt s jövőtlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése