2015. május 29., péntek

Lackónak


    "Kora hajnali műterem-hangulat. Szürkéskék derengés, felfeszitett vásznak és szines képek sziluettje. , olajfesték-és higitó-illat keveredik a kávéval- odakint egy új nap kezdődik, de idebent időtlen idők tárháza s ködtestű művészet-démonok mardossák ihletedet.

    Csontkutyák párosodnak esőkutyákkal, vinnyogva kergetik egymást a műterem felső szintjére, az okkersárga faillatú lépcsőkönát, s tovatűnnek a titokzatos padlástér legsötétebb zugába, ahol átmennek a falon s tovatűnnek- mintha soha ott sem lettek volna!
    Sebzett szörnyek & tragikus hősök bálra invitálnak. A portrék kacsintanak s feltárul a végtelen dimenziók tere- lépd át s lépj be, -te kedves vendég! Szivesen látnak odaát!
    SOHA NE hagyd el a műtermed falait, mert odakint veszély leskelődik rád. Fűrészfogú cápák és emberevőkl hada várja, hogy kilépj a sötétből s fényérzékennyé válva megsemmisitsenek!
    Ne dőlj be a kedves , behizelgő csalogatásnak., a világ odakint csak illúzió!!!Tartsd erősen álomvilágodat fogaid közt, - mint a virágot, melyet szeretődnek akarnál keresztülvinni a halál völgyében!"
    (Szilágyi Lackónak irva, régesrég...valamikor.,)

Réges-régi régiek

Régi verseim


"Műteremből-rácsok mögé
Hurok szorult nyakam köré!
Hirtelen sokk- elszállt álom.
Szép jövőmet- már nem látom!
Nem birok a csőcselékkel
Sok lázadó csúf cseléddel....
Elmúlt már a remény napja.
S széthullott -ezer darabra!"

(2003)


------------------------------------------------------------------------------

"Holdtajték -kietlen
Szétfutva -ijedten.
Elfutva, merengve...
Szétesve-kerengve.
Borzalmak városa
Ragályok vánkosa
könnycsepbe fulladva
Jéglángra gyulladva.
Halálos csókokkal
Hamiskás bókokkal.
Fölémállsz fujtatva
Végzetbe bújtatva.
Eltörve-széttépve
Pokplban szétégve
Kárhozva-álmodva
Hullákkal táncolva!
Veszett eb csókjától
Nyomorék csonkjából
Üldözve, szétrúgva
Whiskey-től berúgva.
Ellökve, Megkötve
Felrúgva-fellökve.
Takonyban úszkálva
Bélsárban csúszkálva.
Elvetve- elveszve
Elvesztve-fejvesztve.
Könnyekre fakasztva
Kinyirva-s akasztva!"


(1998)
----------------------------------------------------------------------------------------


"Befejezem kinomat
Kutyák őrzik siromat.
Kések vágják ereim
Varjak vájják szemeim!
Kirabolták testemet
Megöltétek lelkemet!
Vár reám a túlvilág
Sirhantomon sok virág!"


2003 jan.12




2015. május 9., szombat

Ráolvasó versike

Útonálló szellemek!
Utamon ti kövessetek
Mindefelé , hová megyek
Nyomomba szegődjetek!
Inspirativ szellemek
Halloween-kor fényesek
Házamban kisértsetek
El sose engedjetek!
Magamra NE hagyjatok
Bármerre is ballagok
Felettem a fellegek
Sziv-ostromló szellemek!
(Ráolvasás, apumnak és Lackómnak )

2015. május 8., péntek

Pluto & Persephone balladája

Persephone
Későn jöttél
Az alvilág bezárult
Pluto fénye kialudt
A vágyálom lázálommá alakult
S az egykori parázs jéghideg kihült fekete kőzet....
a kulcs már nem nyit zárat
Meleg szemeid tüze már nem olvaszt szivet
lelket
A föld másfelé fordult
Nincs tovább már.


(Zées és Nagy I.emlékére)

Apum, Z. von Neuwirth -emlékére

Z.-nek emlékül

Jéghideg tested melegétől óvva

Vigyázó örök-álmod egy utolsó szóra!
Utolsó szóm jogán had mondjam meg néked
Melletted leülnöm még igy is jólesett 
Simitva hajszálad ezüst csillogását
Szempillád pajkos kisfiús vonalát
Megfogtam kő-kezed mit idő nyűtte vala
Rémséges mélységek mélyről elő törtek...

.
*****************************************************************
ISMERED?

ISMERED azt az érzést, amikor mész az utcán s úgy érzed, itt se vagy.....mintha üvegfal lenne közted s az emberek között.
Hatalmas bánat veti szét mellkasod ,mint egy óriási lelki stroke, -szólnál, de nincs kihez , egy szál magány vagy, senkid ki meghallgatna, -néma könnyeket sirsz de senki sem lát beléd, kapaszkodnál de nincs kibe......
A boltban bent, úgy érzed, BÁRKI IDEGENHEZ odamennél s elsirnád benső bánatodat!A kasszánál előtted fizető Mormont messiásnak látod, legszivesebben odamennél s INNÁD magadba szavait, minden idegen tekintetében megváltást keresel meg , együttérzést, keresed a szemkontaktust, vágysz valami MELEGSÉGRE, mint kisgyermek az anyja ölére....
MÉSZ, MÉSZ, az arcodba csapódó széllel szemben, lépteid lassúak, kimértek, olyan vagy mint holmi odavetitett jelenség. olyan , mintha a világ kihalt volna s csak TE lennél az egyetlen túlélő egy atomháború utáni világ első hajnalán...kietlen, sivár, széllel bélelt s jövőtlen.