2015. szeptember 27., vasárnap

2 vers-ike

Furcsa hangok
Furcsa képek.
Szép emlékek
Gyermekévek!
Sötét árnyak
Messzi tájak
Eltolódnak
Közéd állnak!

*********************************


Az élet csupa dráma
Vajh:ki halt meg máma?
Lehetsz akár dáma...
Erről szól a fáma!

Jeges, hideg tenger
A kultúra nem kell.
Elhajitott ember
Kezeiben fegyver.

Ártatlanból vádlott
Csak lennék végre már ott...
Lefutom a távot.
Sokan várnak rám ott.

2015. július 18., szombat

Hideg halott vagyok....

Hideg halott vagyok
szexet nem kivánó
Felesleges vagyok
életét megbánó
Szitkok suttogója
Átkok kimondója
Kutyákkal táncoló
Világ bujdosója!

2015. május 29., péntek

Lackónak


    "Kora hajnali műterem-hangulat. Szürkéskék derengés, felfeszitett vásznak és szines képek sziluettje. , olajfesték-és higitó-illat keveredik a kávéval- odakint egy új nap kezdődik, de idebent időtlen idők tárháza s ködtestű művészet-démonok mardossák ihletedet.

    Csontkutyák párosodnak esőkutyákkal, vinnyogva kergetik egymást a műterem felső szintjére, az okkersárga faillatú lépcsőkönát, s tovatűnnek a titokzatos padlástér legsötétebb zugába, ahol átmennek a falon s tovatűnnek- mintha soha ott sem lettek volna!
    Sebzett szörnyek & tragikus hősök bálra invitálnak. A portrék kacsintanak s feltárul a végtelen dimenziók tere- lépd át s lépj be, -te kedves vendég! Szivesen látnak odaát!
    SOHA NE hagyd el a műtermed falait, mert odakint veszély leskelődik rád. Fűrészfogú cápák és emberevőkl hada várja, hogy kilépj a sötétből s fényérzékennyé válva megsemmisitsenek!
    Ne dőlj be a kedves , behizelgő csalogatásnak., a világ odakint csak illúzió!!!Tartsd erősen álomvilágodat fogaid közt, - mint a virágot, melyet szeretődnek akarnál keresztülvinni a halál völgyében!"
    (Szilágyi Lackónak irva, régesrég...valamikor.,)

Réges-régi régiek

Régi verseim


"Műteremből-rácsok mögé
Hurok szorult nyakam köré!
Hirtelen sokk- elszállt álom.
Szép jövőmet- már nem látom!
Nem birok a csőcselékkel
Sok lázadó csúf cseléddel....
Elmúlt már a remény napja.
S széthullott -ezer darabra!"

(2003)


------------------------------------------------------------------------------

"Holdtajték -kietlen
Szétfutva -ijedten.
Elfutva, merengve...
Szétesve-kerengve.
Borzalmak városa
Ragályok vánkosa
könnycsepbe fulladva
Jéglángra gyulladva.
Halálos csókokkal
Hamiskás bókokkal.
Fölémállsz fujtatva
Végzetbe bújtatva.
Eltörve-széttépve
Pokplban szétégve
Kárhozva-álmodva
Hullákkal táncolva!
Veszett eb csókjától
Nyomorék csonkjából
Üldözve, szétrúgva
Whiskey-től berúgva.
Ellökve, Megkötve
Felrúgva-fellökve.
Takonyban úszkálva
Bélsárban csúszkálva.
Elvetve- elveszve
Elvesztve-fejvesztve.
Könnyekre fakasztva
Kinyirva-s akasztva!"


(1998)
----------------------------------------------------------------------------------------


"Befejezem kinomat
Kutyák őrzik siromat.
Kések vágják ereim
Varjak vájják szemeim!
Kirabolták testemet
Megöltétek lelkemet!
Vár reám a túlvilág
Sirhantomon sok virág!"


2003 jan.12




2015. május 9., szombat

Ráolvasó versike

Útonálló szellemek!
Utamon ti kövessetek
Mindefelé , hová megyek
Nyomomba szegődjetek!
Inspirativ szellemek
Halloween-kor fényesek
Házamban kisértsetek
El sose engedjetek!
Magamra NE hagyjatok
Bármerre is ballagok
Felettem a fellegek
Sziv-ostromló szellemek!
(Ráolvasás, apumnak és Lackómnak )

2015. május 8., péntek

Pluto & Persephone balladája

Persephone
Későn jöttél
Az alvilág bezárult
Pluto fénye kialudt
A vágyálom lázálommá alakult
S az egykori parázs jéghideg kihült fekete kőzet....
a kulcs már nem nyit zárat
Meleg szemeid tüze már nem olvaszt szivet
lelket
A föld másfelé fordult
Nincs tovább már.


(Zées és Nagy I.emlékére)

Apum, Z. von Neuwirth -emlékére

Z.-nek emlékül

Jéghideg tested melegétől óvva

Vigyázó örök-álmod egy utolsó szóra!
Utolsó szóm jogán had mondjam meg néked
Melletted leülnöm még igy is jólesett 
Simitva hajszálad ezüst csillogását
Szempillád pajkos kisfiús vonalát
Megfogtam kő-kezed mit idő nyűtte vala
Rémséges mélységek mélyről elő törtek...

.
*****************************************************************
ISMERED?

ISMERED azt az érzést, amikor mész az utcán s úgy érzed, itt se vagy.....mintha üvegfal lenne közted s az emberek között.
Hatalmas bánat veti szét mellkasod ,mint egy óriási lelki stroke, -szólnál, de nincs kihez , egy szál magány vagy, senkid ki meghallgatna, -néma könnyeket sirsz de senki sem lát beléd, kapaszkodnál de nincs kibe......
A boltban bent, úgy érzed, BÁRKI IDEGENHEZ odamennél s elsirnád benső bánatodat!A kasszánál előtted fizető Mormont messiásnak látod, legszivesebben odamennél s INNÁD magadba szavait, minden idegen tekintetében megváltást keresel meg , együttérzést, keresed a szemkontaktust, vágysz valami MELEGSÉGRE, mint kisgyermek az anyja ölére....
MÉSZ, MÉSZ, az arcodba csapódó széllel szemben, lépteid lassúak, kimértek, olyan vagy mint holmi odavetitett jelenség. olyan , mintha a világ kihalt volna s csak TE lennél az egyetlen túlélő egy atomháború utáni világ első hajnalán...kietlen, sivár, széllel bélelt s jövőtlen.

2015. március 11., szerda

ESTI KERT /Egy régi irásom 2010-ből, bemásolva /

ESTI KERT 

Besötétedett.
Meleg van, s a szunyogok is ébren vannak már. Bőrszárnyú denevér suhan tova a sötétkék esti égbolt alatt s büszke szarvasbogarak cipelik át röptükben nehéz szarvukat a kert felett…
Az esti kert HIVOGATÓ!
Mintha csak valami másik dimenzió lenne, az oly jól ismert látvány eltűnik, s valami ismeretlen s vonzón hátborzongató veszi át helyét. Dimenziókapú egy másik világba. Féreglyuk. Testetlen ködfátyol lelkek szintérhelye. Álmok kavargó szinpada. Bársonyfüggöny terül az égre s felgyulladnak az apró spotlámpák – a csillagok!
Sün motoz a szomszédban a bokrok alatt.  Aprócska kis “tücsökmadár”-féleség bújkál a bokrok sűrűjében, kikukucskálva a vadszőlő indái mögül. Olyan aranyos hogy mindjárt megzabálom!-  HOPP!-  gumilabdaszerű mozdulatokkal ugrándozik ágról-ágra.” Arány-parány”. Csöppség!
Jó kint lenni s nem akaródzik bemenni a lámpafény józan világába. Itt ,kint BÁRMI megtörténhet! Azon sem csodálkoznék ha rég elhunyt nagyim megjelenne s megkérdezné: “Mi van veled, Putyikám?”
Vagy ,Szilágyi Lackó telepedne mellém, túlvilági cigit szivva, a csillagokat vizsgálván. “Mackó…!”mondaná szemhunyoritva s punkos vigyorral….
Olyan ez, mint a tükörvilág. Bár, az ismert vszoba tükörképe látszódik benne ,mégsem ugyanaz hanem tök MÁS. Valami MÁS van ott, másik sikon. Ha sokáig nézed önnön önarcképed a tükörben, egyszercsak elkezd ÁTALKULNI s ijesztő tud lenni. Bárki kipróbálhatja, nézz szembe tükörképeddel mig teljesen eggyé váltok. Hirtelen átalkul s már NEM azt látod amit szoktál.
Ilyen az esti kert is. Ismert , mégis idegen. Varázslatos. Kalandokkal teli. Olvastam egy novellát, amelyben egy könyvesboltocska mögött egy elvadult kert volt.  Apró, ám aki lement ,többé NEM jött vissza: elnyelte a kert végtelenje! Mert nem volt vége s vissza nem találtál többé.
Csáth Géza “Varázsló kertje” beköszön. Ilyenkor ,ott kint, akármi is utolérhet. Páratlan az atmoszféra s össze sem lehet hasonlitani a nappal oly természetes s megszokott kerttel.
S ilyenkor az igazi.
Szeretem az esti kertet!!!